Uranusz holdjainak új kutatása élet lehetőségét vetíti előre

A Uranusz bolygó és öt legnagyobb holdja eddigi elképzeléseink szerint egy halott, steril világ volt, ám új kutatások szerint valójában óceánokkal rendelkezhetnek, sőt, az élet fenntartására is alkalmas környezetet kínálhatnak. Eddig a NASA Voyager 2 űrszondájának adatai alapján formáltuk meg a róluk alkotott tudásunkat, amelyet csaknem 40 évvel ezelőtt gyűjtöttek össze. Azonban egy újabb elemzés azt mutatja, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napviharral egybeesett, ami félrevezető képet festett a Uranusz rendszerének valóságáról.

A Uranusz gyönyörű, jéghideg gyűrűs bolygó, a Naprendszerünk külső részén helyezkedik el, és az egyik leghidegebb bolygónak számít. Meglehetősen furcsa, hogy a bolygó az oldalára dőlt, mintha felborult volna, ami azt jelenti, hogy talán a legbizarrabb a Naprendszer összes bolygója között. Az első közeli képeinket 1986-ban kaptuk, amikor a Voyager 2 elhaladt mellette, és szenzációs felvételeket küldött a bolygóról és annak öt fő holdjáról. A tudósokat azonban még inkább lenyűgözte az a data, amit a Voyager 2 visszaküldött, mivel ezek arra utaltak, hogy a Uranusz rendszere sokkal különösebb, mint ahogy azt korábban gondolták.

A szonda műszereinek mérései azt mutatták, hogy a bolygó és holdjai inaktívak voltak, ellentétben a Naprendszer más holdjaival, amelyek geológiai aktivitást mutattak. Ezen kívül a Uranusz védelmi mágneses mezeje is furcsán eltorzult volt, ami a Nap felé nyomódott és összenyomódott. A bolygók mágneses mezeje csapdába ejti a bolygóról és holdjairól származó gázokat és egyéb anyagokat, amelyek akár óceánokból, akár geológiai tevékenységekből származhatnak. A Voyager 2 nem talált ilyen anyagokat, ami azt sugallta, hogy a Uranusz és öt legnagyobb holdja steril és inaktív.

Ez a megállapítás hatalmas meglepetés volt, mivel eltért a Naprendszer más bolygóinak és holdjainak viselkedésétől. Az új elemzés azonban megoldotta a több évtizedes rejtélyt, és azt mutatja, hogy a Voyager 2 éppen egy kedvezőtlen időszakban járt a bolygónál. A kutatás szerint, amikor a Voyager 2 elhaladt a Uranusz mellett, a Nap nagyon aktívan viselkedett, és egy erős napszél keletkezett, amely eltávolíthatta az anyagokat, és ideiglenesen torzította a mágneses mezőt.

Dr. William Dunn, a University College London kutatója szerint ez a felfedezés új fényt vet a Uranusz rendszerére. „Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a Uranusz rendszere sokkal izgalmasabb lehet, mint ahogyan azt korábban gondolták. Lehetséges, hogy vannak holdak, amelyek olyan körülményekkel rendelkeznek, amelyek szükségesek az élethez, és lehet, hogy a felszín alatt óceánok rejtőznek, amelyek tele lehetnek halakkal!” – mondta Dunn.

Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager programban, és ma is a Voyager küldetések projekt tudósa, szintén izgalmasnak találta az új eredményeket. „Fantasztikusak az eredmények, és nagyon izgatott vagyok, hogy van lehetőség életre a Uranusz rendszerében” – nyilatkozta a BBC Newsnak. „Örülök, hogy ennyi mindent tesznek a Voyager adatokkal. Csodálatos, hogy a tudósok visszatekintenek az 1986-ban gyűjtött adatokra, és új felfedezéseket találnak.”

Dr. Affelia Wibisono a Dublini Fejlett Tanulmányok Intézetéből, aki független a kutatócsoporttól, szintén izgalmasnak nevezte az eredményeket. „Ez megmutatja, mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert néha olyan újdonságok rejtőznek bennük, amelyek segíthetnek a következő generációs űrkutatási küldetések megtervezésében” – mondta.

A NASA már dolgozik egy új küldetésen, a Uranusz Orbiter and Probe néven, amely 10 éven belül visszatér a bolygóra, hogy közelebbről megvizsgálja azt. Dr. Jamie Jasinski, aki azt javasolta, hogy vizsgálják felül a Voyager 2 adatait, elmondta, hogy a küldetésnek figyelembe kell vennie az új eredményeket, amikor a műszereit tervezik és a tudományos felmérést tervezik. „A jövő űrhajó bizonyos műszereit a Voyager 2 tapasztalatai alapján tervezik, így újra kell gondolnunk, hogyan tervezzük meg az új küldetés műszereit, hogy a legjobb tudományos eredményeket érhessük el” – tette hozzá.

A NASA Uranusz-probája várhatóan 2045-re érkezik meg, és a tudósok remélik, hogy ekkorra kiderül, vajon ezek a távoli, jéghideg holdak, amelyeket korábban halott világoknak tartottak, valóban rejtegethetnek-e életet.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cgk1333k0ypo