Első brit nő a Holdon?

Rosemary Coogan körül egy csapat dolgozik, akik éppen egy űrruhát húznak rá. Az öltözési folyamat körülbelül 45 percet vesz igénybe, mielőtt a sisakot óvatosan a fejére helyezik. A brit asztronauta egy olyan kihívás elé néz, amely eddigi legnehezebb feladatának számít: meg kell állapítania, hogy készen áll-e egy űrsétára. A teszt helyszíne a NASA Neutrális Felhajtási Laboratóriuma, amely a Johnson Űrközpontban található Houstonban, Texas államban. Ez a medence 12 méter mély, és életnagyságú másolatot tartalmaz a Nemzetközi Űrállomásról (ISS). Az itt végzett „űrséta” a legközelebb áll a Földön tapasztalható súlytalansághoz. Rosemary a merülés előtt azt mondja: „Ma nagy nap van. Nagyon fizikailag és pszichológiailag intenzív lesz.” De nem tűnik túlzottan megviseltnek, mosolyog és integet, miközben a platform, amelyen áll, lassan a vízbe süllyed.

Dr. Rosemary Coogan már fiatal korában arról álmodott, hogy űrhajós lesz, de ez a vágy sokáig elérhetetlennek tűnt számára. „Az iskolai pályaválasztási napon nem igazán találkozik az ember űrhajósokkal” – mondja. „Nem hallod a történeteiket, nem találkozol azokkal, akik már megtették.” Ezért végül a csillagok tanulmányozása mellett döntött, és asztrofizikai pályát választott. Amikor azonban az Európai Űrügynökség (ESA) bejelentette, hogy új jelentkezőket keres az űrbe, Rosemary jelentkezett, és több mint 22 000 jelentkező közül őt választották ki. Az ESA célja, hogy Rosemaryt 2030-ra a Nemzetközi Űrállomásra juttassa. Ő követi a brit Helen Sharman és Tim Peake nyomdokait, akik korábban már jártak az űrben.

Rosemary az elmúlt hat hónapot a Johnson Űrközpontban töltötte, ahol nemcsak az ISS külső részét, hanem a belső terét is megismerheti egy másik életnagyságú másolat segítségével. A laboratórium moduljainak összekapcsolt labirintusában vezet minket, ahol érezhető a szűkös tér, különösen annak tükrében, hogy az űrhajósok általában hónapokig tartózkodnak a fedélzeten. Rosemary azonban emlékeztet minket a látványra: „Ez egy elszigetelt környezet, de szerintem ez segít a külvilággal való kapcsolódásban – ez csökkenti a klausztrofóbiás érzést.”

A képzés minden aspektust felölel, beleértve a fedélzeti WC használatának elsajátítását is. „Az alsó része az, ahová a szilárd hulladékot kell tenni” – mutat egy kis kabinban található vécére, amely egy régi kemping WC-jéhez hasonlít. „Ez a tölcsér pedig egy légelszívó rendszerhez van csatlakoztatva, és itt kell elhelyezni a folyékony hulladékot.” A női űrhajósok gyógyszerekkel elnyomhatják a menstruációjukat, de dönthetnek úgy is, hogy nem teszik. Rosemary elmagyarázza, hogy van egy szűrő, amelyet a tölcsérre kell helyezni, hogy megakadályozza a részecskék, például a vér bejutását a vizeletkezelő rendszerbe, mivel a vizeletet újrahasznosítják ivóvízként.

A medencében a búvárok folyamatosan állítják Rosemary felhajtását, hogy a tapasztalat a lehető legjobban hasonlítson a mikrogravitációhoz. Minden mozdulatát gondosan tervezik, ügyelve arra, hogy mindig rögzítve legyen a víz alatt lévő szerkezethez. Minden egyes fogantyú pontosan ugyanott található, mint a valódi ISS-en, ami elengedhetetlen a megfelelő izomemlékezethez, ha a Földtől 320 kilométerre űrsétát kell végrehajtania. Ez lassú és nehéz munka, amely sok felsőtest-erőfeszítést igényel a meleg, nehéz űrruhában. „Sok mentális felkészülés szükséges – minden egyes mozdulatot alaposan átgondolsz” – mondja Rosemary. „Nagyon hatékonyan kell használnod az energiádat. Nem akarsz olyat csinálni, amit később nem találod helyesnek, és újra meg kell tenned.”

Rosemary egy másik űrhajóssal dolgozik együtt, hogy elvégezzenek egy listát az űrállomás javításairól és karbantartásáról a teszt során. Minden mozdulatát egy kontrollszobából figyelik, amely rálát a medencére, és folyamatosan kommunikálnak vele. A Japán Űrkutatási Ügynökség korábbi űrállomás parancsnoka, Aki Hoshide tanácsokkal látja el őt, és elmondja, hogy az új űrhajósok számára meredek tanulási görbe van. Rosemary egy Saturn V rakétához is elvezeti a nézőket, amely az Apollo űrhajósait vitte a Holdra 1969-ben. A NASA most a Holdra való visszatérést tervezi Artemis programjával, és Rosemary lehet, hogy egyszer ő lesz az első brit, aki a Holdon jár.

A teszt végén, hat órányi fárasztó víz alatti munka után, Rosemary egy váratlan kihívással találkozik. A kontrollszobában hallja, hogy kérdezi az űrhajós partnerét, aki a térállomás másik részén dolgozik, de csend a válasz. A videoképernyőn látjuk, hogy mozdulatlan. Rosemary nem tudja, de a partnerét arra kérték, hogy színlelje az eszméletvesztést. Az ő feladata az, hogy eljusson hozzá, ellenőrizze az állapotát, és visszahúzza az ajtóhoz. A víz alatt eltöltött hosszú idő után látszik, hogy fáradt, de lassan és biztosan sikerül eljuttatnia őt az ajtóhoz. „Rosemary kitartása példaértékű. Ma kiválóan teljesített” – mondja Jenna Hanson, a NASA űrséta oktatója, aki figyelemmel kísérte Rosemaryt. Miután végre befejeződött az űrséta, Rosemaryt kiemelik a medencéből, és a csapat segít neki az űrruhából való kijutásban. Amikor levetik a sisakját, látszik, hogy fáradt, de még mindig mosolyog. „Ez igazán kihívást jelentett, és a mentés is nehéz volt” – mondja, „de nagyon élvezetes nap volt.” Rosemary kemény munkája egyre közelebb viszi álma megvalósításához: az űrbe jutáshoz. „Csodálatos lenne, ha ezt a valós űrállomáson tehetném meg, ahol nézhetem a csillagokat és a Földet egyszerre” – mondja.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/czxyv3z710do