A politikai egyetértés szétesése a klímaváltozás ügyében

Hat évvel ezelőtt, amikor az Egyesült Királyság lett az első jelentős gazdaság a világon, amely elkötelezte magát amellett, hogy 2050-re nettó nulla szén-dioxid-kibocsátást ér el, a parlamenti képviselők között szinte egyetértés uralkodott, így a döntést egyszerűen „bólogatva” átvették szavazás nélkül. Azóta azonban a politikai légkör drámaian megváltozott, a Westminsteri konszenzus szétesett, és a nettó nulla cél elérése gyorsan politikai megosztottságot okoz. A Munkáspárt egy újabb határidőt tűzött ki: 2030-ra tiszta energiát szeretnének elérni. A Zöldek és a Liberális Demokraták azt akarják, hogy a nettó nullát még gyorsabban érjük el, míg a Konzervatívok a politikájuk lassításával reagálnak a helyzetre. Először van egy mainstream párt, a Reform UK, amely nyíltan kérdőjelezi meg a nettó nulla elérésének szükségességét. Még Tony Blair, a korábbi Munkáspárti miniszterelnök is megjegyezte, hogy a globális klímaváltozás kezelésére irányuló jelenlegi megközelítések nem működnek, bár később tisztázták, hogy intézete támogatja a kormány céljait.

De mi történt? 2019-ben, amikor a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátási célkitűzést meghatározták, a közvéleményben a klímaváltozás iránti aggodalom nagyon is látható volt. Ezrek vettek részt az Extinction Rebellion tüntetésein, és Greta Thunberg, a tizenéves aktivista olyan hatással volt, hogy felkérték a parlamenti képviselők megszólítására. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint nem tapasztalt jelentős csökkenést a klímaváltozás iránti aggodalom vagy a nettó nulla támogatottsága terén, még ha nem is látunk tömeges megmozdulásokat az utcákon. Amit változásként észlel, az a téma körüli diskurzus, amely a megélhetési költségek emelkedésével és az ukrajnai háborúval összefüggésben a „hogyan befolyásolja ez az emberek pénztárcáját, és biztonságosabbá teszi-e az országot?” kérdéskörére terelődött. A vita polarizálódott a bal- és jobboldal között, a Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a „top három” probléma között említik, míg a Reform UK szavazói inkább ellenzik a nettó nullát, de nem motiváltak a téma iránt: a Tryl által végzett kutatás szerint csupán tíz emberből egy szavaz a Nigel Farage pártjára a nettó nulla miatt.

A politikai elit szintjén tapasztalható konszenzus szétesése sokkal mélyebb, mint a közvélemény szintjén. Az egyre növekvő Reform párt, amely a „net stupid zero” (nettó buta nulla) kampányt hirdeti, jelentős szerepet játszott a klímaváltozással kapcsolatos diskurzus felerősödésében. Richard Tice, a párt alelnöke szerint az emberek a háztartási költségek emelkedéséről beszélnek, és azt tapasztalják, hogy a megélhetési költségek növekedése szorosan összefonódik az energiaárak emelkedésével. Az emberek egyre inkább tudatában vannak ennek a demográfiai problémának, amely a munkahelyek megszűnését és a megemelkedett számlákat is eredményezi.

Adrian Ramsay, az Angliai és Walesi Zöld Párt társelnöke aggasztónak tartja a konszenzus szétesését, és a pártpolitikát okolja érte. Szerinte vannak olyan politikai erők, amelyek mindezt politikai labdává akarják tenni, de a józan észű embereknek minden pártban ellen kell állniuk ennek. Szükséges, hogy az emberek érezzék, részesülnek a klímaképviseleti intézkedésekből, és úgy véli, hogy a Parlamentben létezik egy „értelmes klímát támogató többség”, amelynek feladata, hogy a megfelelő politikákat alkossa meg a közvélemény támogatása érdekében.

A politikai táj változásai közé tartozik, hogy a Konzervatív Párt, amely korábban a 2050-es célkitűzést támogatta, most a célok lassításával reagál a kihívásokra. Kemi Badenoch, a párt minisztere nemrégiben „lehetetlennek” nevezte a 2050-es terveket, és arra figyelmeztetett, hogy a Munkáspárt tervei valójában csődöt okoznának. Sokan, akik a Zöld politikát támogatják a Konzervatív Párton belül, úgy vélik, hogy a célok elhagyása korai döntés volt, de remélik, hogy a párt újra elkötelezi magát a szén-dioxid-mentesítés mellett.

Miközben a Munkáspárt nagy része támogatja a vezetőség álláspontját, néhányan figyelmeztetnek, hogy a nettó nulla támogatása feltételes lehet. Egyes szakszervezetek egyre hangosabban követelik, hogy legyen egy terv a munkahelyek védelmére a zöld energia átmenet során. A nettó nulla 2050-es célkitűzése jelenleg törvényben rögzített, de a Munkáspárt 2030-ra vonatkozó tiszta energia irányelve önkéntes, amely folyamatosan pletykákat generál arról, hogy esetleg enyhíthető. Az állami források határozottan kijelentik, hogy a párt elkötelezett a cél mellett, és már megtették a szükséges befektetéseket. Az egykori Munkáspárti tanácsadó, John McTernan úgy véli, hogy a tiszta energia iránti elkötelezettség megtartása kulcsfontosságú a kormány politikai túléléséhez a következő választások után. A zöld agenda iránti elköteleződés visszavonása veszélyes lehet, mivel a politikai tőke és a gazdasági remények nagymértékben függenek tőle.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cx20znjejw1o