
Forradalom zajlik az indiai edzőiparban
A világ második legnagyobb sportcipőgyártója, a tajvani Hong Fu Industrial Group, talán nem túl ismert, de ha egy forgalmas utcán sétálunk, valószínűleg találkozhatunk a termékeivel. A cég évente körülbelül 200 millió pár sportcipőt állít elő, és olyan nagy neveket szolgál ki, mint a Nike, Converse, Adidas és Puma. A közelmúltban a Hong Fu jelentős befektetést indított Indiában, amely felkeltette a lábbeligyártó ipar figyelmét. A vállalat jelenleg egy óriási gyárat épít Panapakkamban, Tamil Nadu államban, Dél-Indiában. A gyár, amikor teljes kapacitással működik, várhatóan évi 25 millió pár cipőt fog előállítani, és mintegy 25 000 munkavállalót foglalkoztat majd.
Az indiai piacra való belépés nem véletlen, hiszen az indiai lábbelipar jelentős növekedést mutatott az utóbbi években. Aqeel Panaruna, a Florence Shoe Company elnöke, aki indiai partnere a Hong Fu-nak, elmondta, hogy az international piac telítődött, ezért a Hong Fu új lehetőségeket keresett. „Indiában drámai növekedés tapasztalható a nem bőr cipők iránt. Ennek hatalmas potenciálja van” – tette hozzá Panaruna. Az indiai kormány is szeretné vonzani az ilyen jellegű befektetéseket, bízva abban, hogy ezek emelik a lábbelipar színvonalát és növelik az exportot. Az ipar fellendítése érdekében az indiai szabványügyi hivatal tavaly augusztusban új minőségi szabályokat vezetett be minden olyan cipőre, amelyet Indiában értékesítenek. A szabványok értelmében például az anyagoknak át kell menniük a szilárdsági és rugalmassági teszteken.
Sandeep Sharma, a lábbeligyártási szakértő, hangsúlyozta, hogy ezek a szabványok a piac megtisztítását célozzák. „Túl sok alacsony minőségű termék érkezett be, a fogyasztóknak pedig jobb minőség jár” – mondta. Noha a márkás cipők népszerűek, sok indiai nem engedheti meg magának ezeket. Számukra egy hatalmas és bonyolult hálózat áll rendelkezésre, amelyet kis cipőgyártók alkotnak, és amelyet a „szervezett szektor” kifejezés jellemez. Az ő termékeik a teljes lábbeli piac körülbelül kétharmadát teszik ki. Ashok (teljes nevét nem árulta el) is ennek a szektornak a tagja, és az északi Agra körzetben működteti cipőgyártó egységeit. Ő napi 200 000 pár cipő előállítását becsüli az ő és hasonló vállalkozások által.
„Számos fogyasztó, különösen vidéki és alacsony jövedelmű városi területeken, inkább az olcsóbb helyi lábbeliket választja a márkás termékek helyett” – mondta. „Sok szervezett márka küzd a terjeszkedéssel a félvárosi és vidéki területeken, mert mi ellátjuk őket.” De vajon hogyan befolyásolják az új kormányzati szabványok az olyan gyártókat, mint Ashok? „Ez bonyolult” – válaszolta Sharma. „Azt hiszem, a kormány egy nehéz egyensúlyt próbál fenntartani. Nem zárhatják be az ezer kisvállalkozást, amelyek milliókat foglalkoztatnak – ez gazdasági öngyilkosság lenne.”
A helyzetet bonyolítja, hogy a szervezett szektor híres a nagy márkák hamisítványainak készítéséről. Míg ezek népszerűek az indiai vásárlók körében, más országok régóta panaszkodnak a veszteségeik miatt. Eközben számos új indiai cipőgyártó is megjelenik, hogy szolgálja az Indiai középosztály növekvő igényeit. Sabhib Agrawal, a Zen Barefoot alapítója, a természetes mozgást ösztönző barefoot cipők iránt próbálja felkelteni a vásárlók érdeklődését. „A legtöbb indiai lábbeligyártó nem túl innovatív” – mondta. „Nagyon kevesen vannak, akik hajlandóak időt és pénzt fektetni új technológiákba. Az indiai gyártás egy nagyon profitcentrikus piac, ROI-vezérelt.”
A Comet nevű indiai cég próbál innoválni, és azt állítja, hogy ők az első helyi edzőcipő gyártó, amely a teljes gyártási folyamatot birtokolja, a tervezéstől a gyártásig. „Ez a szintű kontroll lehetővé teszi számunkra, hogy kísérletezzünk anyagokkal, új formákat vezessünk be, és folyamatosan finomítsuk a kényelmet és a megfelelő illeszkedést a valós visszajelzések alapján” – mondta a cég alapítója, Utkarsh Gupta. Ő úgy véli, hogy a Comet cipők alkalmazkodnak India éghajlatához és útjaihoz. „A legtöbb helyi márka a piacon elérhető talpakat használja, de amikor elkezdtük a Cometet, rájöttünk, hogy ezek hiányosak minőségben, tartósságban és tapadásban.” Gupta úgy véli, hogy változások várhatóak a lábbelisektorban. „A magas érték felé való elmozdulás most történik.”
Ashok reméli, hogy a szervezett szektor növekedése közepette nem hagyják figyelmen kívül a kisvállalkozásokat. „A kormánynak hitelesítéseket és bizonyítványokat kell adnia, hogy a gyáraink ne zárjanak be. Ha minket is bevonnak a szervezett szektorba, senki sem tudja legyőzni Indiát a cipőgyártás terén.” Sharma azonban figyelmeztetett: „A piac mindenképpen el fog tolódni. A nagyobb szereplők egyre nagyobbak lesznek – ők gyorsan tudnak alkalmazkodni. De nem hiszem, hogy a kisebb cégek teljesen eltűnnek. Az okosabbak megtalálják a saját rést.”

