Kanadai jelöltek a fosszilis energiahordozókról, miközben a klímaváltozás háttérbe szorul

A kanadai választások előtt a politikai tájékozódás középpontjában Donald Trump fenyegetése áll, amely jelentősen befolyásolja a kampányt. Azonban a globális felmelegedés problémája, amely szintén égetően fontos, háttérbe szorult. A két fő politikai párt, a Liberális Párt és a Konzervatív Párt, új energia infrastruktúrák kiépítését sürgeti, miközben Kanadának át kell térnie a túlzott amerikai függőségtől. Mark Carney, a Liberális Párt vezetője és a legújabb miniszterelnök, azt ígéri, hogy Kanadát a hagyományos és zöld energia terén globális szuperhatalommá alakítja. Ezzel szemben Pierre Poilievre, a Konzervatív Párt vezetője, az olaj- és gázszektor fellendítését sürgeti, és eltörölné az ipari szén-dioxid adót, amely a kormányzó Liberális Párt egyik zászlóshajó politikája volt.

Ez a választási ciklus jelentős eltérést mutat a 2021-es választásokhoz képest, amikor a környezetvédelem volt a legfontosabb téma a választók körében. Akkoriban a két nagy párt között egyetértés volt abban, hogy Kanadának gyorsan át kell térnie a zöld gazdaságra, és 2021 júniusában elfogadták a nettó zéró kibocsátási törvényt. Az egység érzése azonban mára eltűnt. Carney, aki március elején vette át a Liberális Párt vezetését és a miniszterelnöki posztot, hosszú pályafutása során nemzetközi szinten kiemelkedő támogatója volt a klímaváltozás elleni küzdelemnek. A Bank of England korábbi kormányzójaként, valamint az ENSZ különmegbízottjaként a klímaváltozással és pénzügyi akciókkal foglalkozott, sőt a COP26 egyik fontos eredményeként a Glasgow-i Pénzügyi Szövetség Nettó Zéró célkitűzéseinek társelnöke volt. Ennek ellenére első intézkedése miniszterelnökként a fogyasztói szén-dioxid adó eltörlése volt, amely 2019 óta érvényben volt, és amely a szén, olaj vagy gáztermékeket használó fogyasztókra extra terhet rótt. Az adó népszerűtlen volt, és a Konzervatívok számára könnyű célpontot jelentett a megélhetési költségek emelkedésével kapcsolatban.

Poilievre, a Konzervatív Párt vezetője, „szén-dioxid adó Carney”-nek nevezte ellenfelét, ami jól mutatja, hogy mennyire politikai fegyverként használják ezt a kérdést. Egyes elemzők úgy vélik, hogy az adó eltörlése okos politikai lépés volt, míg mások szerint hiba volt. Catherine Abreu, a Nemzetközi Klímapolitikai Központ vezetője és a Kanadai Nettó Zéró Tanácsadó Testület tagja, úgy véli, hogy ez a lépés elfogadja azt a narratívát, miszerint a klímaváltozással kapcsolatos politikák túl drágák, holott ez nem igaz. Carney kampányában Kanada „a világ vezető szuperhatalmává” kíván válni a tiszta és hagyományos energia terén, pragmatikus megközelítést hangsúlyozva, de részleteket nem közölt a zöldenergia projekteket felgyorsító terveiről.

Az utóbbi időszakban azonban a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmak háttérbe szorultak, mivel a választók egyre inkább az emelkedő árakkal, energia- és lakhatási költségekkel foglalkoznak. Az ukrajnai háború új hangsúlyt helyezett Kanada bőséges természeti erőforrásaira, különösen az olajra, gázra és kritikus ásványokra. Mark Winfield, a torontói York Egyetem környezeti és városi változásokkal foglalkozó karának professzora rámutatott, hogy a geopolitikai szövetségesek Kanadához való eljutása új dinamikát teremtett, amely korábban nem volt jelen a választások során.

Pierre Poilievre, aki Carney lehetséges utódja, a megélhetési költségek kérdésére összpontosít, és szigorúbb törvényeket sürget a közrend védelme érdekében, valamint a „woke” kulturális ügyekkel szemben. A Konzervatív Párt, amely erős támogatottsággal bír az energia gazdag régiókban, az olaj- és gázipar jelentős bővítését sürgeti, és az ipari szén-dioxid adó eltörlését ígéri. Miközben Poilievre nem nyilatkozott arról, hogy támogatja-e Kanada nettó zéró céljait, érvelése szerint jobb lenne, ha India és más ázsiai országok a „piszkos szén” helyett tisztább kanadai olajat és gázt használnának.

A választások során a szavazók számára a legfontosabb kérdés, hogy melyik vezető képes jobban kezelni a combativ amerikai elnököt, ami különösen fontos az olaj- és gázipar szempontjából. Kanada az Egyesült Államok legnagyobb külföldi olajszállítója, a nyersolaj körülbelül 90%-a déli irányba, az Egyesült Államokba kerül, így az energia-import tarifák hatása pusztító lehet a munkahelyekre és a gazdaságra. Carney a választási viták során kiemelte: „A kapcsolatunk az Egyesült Államokkal teljesen megváltozott.” A nyugati tartományokból a keleti piacokra való olaj- és gázszállítást lehetővé tevő vezetékek iránti érdeklődés újjáéledt. A korábbi próbálkozás, az Energy East vezeték, 2017-ben számos ok miatt meghiúsult, beleértve a régiók közötti heves ellenállást és a szabályozási akadályokat.

A választási kampány során mind a Liberális, mind a Konzervatív Párt ígéretet tett az „energiafolyosók” felgyorsítására, bár Carney ellentmondásosan viszonyul a vezetékekhez, tudva, hogy azok mélyen népszerűtlenek a környezetvédők körében. Ő megpróbálja egyensúlyozni Kanada védelmét a Trump által jelentett fenyegetés ellen, miközben a felmelegedő éghajlat problémájára is reagál. A Kanadai Biztosítótársaság beszámolója szerint 2024-ben a időjárási események következtében 8,5 milliárd kanadai dollárnyi (körülbelül 6,1 milliárd dollár) biztosított veszteség keletkezett, ami háromszorosa a 2023-as adatnak. A két fő választási jelölt a fosszilis tüzelőanyagok jelentős szerepét hangsúlyozza Kanada gazdaságában, azonban ez a megközelítés közvetlen ellentétben áll az ország klímavédelmi vállalásaival. Yves-François Blanchet, a Quebec-i Bloc Québécois vezetője, a két pártot „klímaváltozással kapcsolatos tagadásban” vádolta. A kérdés most az, hogy ki tudja a legjobban összeegyeztetni a fosszilis tüzelőanyagok jelentőségét a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségekkel. A kanadai szavazók április 28-án járulnak az urnákhoz, és a választások kimenetele komoly hatással lehet az ország jövőjére.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c87pev3jpyyo