Klíma szakértők bírálják a Tata átalakításainak kezelését
A brit klímaváltozási tanácsadók bírálják a Port Talbotban található legnagyobb acélgyár zöldebb acéltermelésre való átállásának kezelését, amely jelentős munkanélküliséget okozott. Az elemzők szerint a kormány minisztereinek jobban kellett volna tervezniük, és biztosítaniuk kellett volna, hogy a helyi közösség számára más zöld munkahelyek álljanak rendelkezésre. Az Független Klímaváltozási Bizottság (CCC) legújabb ajánlása szerint Walesnek el kell érnie a nettó nulla kibocsátást, amit az elektromos járművek, hőszivattyúk és fásítás ösztönzésével kívánnak megvalósítani. A walesi és az Egyesült Királyság kormánya azt nyilatkozta, hogy együtt dolgoznak egy „erős vízió” kidolgozásán a régió jövőjére vonatkozóan, és céljuk egy „tiszta energia szuperhatalom” megvalósítása.
A Tata Port Talbot-i acélgyárában több mint 2000 munkahely szűnt meg, miután 2024-ben bezárták a kohókat. Ez a lépés véget vetett a hagyományos acélgyártásnak a területen, mivel a cég naponta több mint 1 millió font veszteséget szenvedett el. Az Egyesült Királyság kormánya 500 millió font támogatást nyújtott a cégnek, amely most 1,25 milliárd fontot fektet be egy új elektromos ívkemence építésébe, amit 2027-re terveznek. Ez a létesítmény újrahasznosítja a fémhulladékot új acéltermékekké, de sokkal kevesebb munkavállalóra van szükség a működtetéséhez. A változások drámai hatással lesznek Wales közvetlen üvegházhatású gázkibocsátására. A kohók folyamatosan szénnel voltak táplálva, és bezárásukkal több mint felére csökkentették Wales ipari kibocsátását 2022 óta, a CCC szerint.
Környezetvédők figyelmeztettek arra, hogy a port talboti helyzet veszélyeztetheti a nyilvános támogatást a klímaváltozás elleni intézkedések iránt, ha azt úgy érzik, hogy az munkahelyek elvesztésével és a nehézipar megszűnésével jár. A CCC jelentésében hangsúlyozta, hogy „fontos tanulságokat kell levonni”, és a Westminsterben és Cardiffban működő kormányoknak jobban fel kellett volna készülniük. Az acélipar előtt álló kihívások évek óta nyilvánvalóak voltak, és figyelembe véve a helyszín gazdasági jelentőségét, proaktív és határozott átmeneti tervet kellett volna kidolgozniuk. A brit kormánynak lépéseket kellett volna tennie az ipari áram árának versenyképessé tétele érdekében, és korai, együttműködő tárgyalásokat kellett volna kezdeményeznie a gyár tulajdonosai, munkavállalói és a közösség között.
A walesi kormánynak biztosítania kellett volna, hogy „a megfelelő képzési és átképzési programok már a bezárás előtt rendelkezésre álljanak”, és helyi ipari stratégiát kellett volna kidolgoznia, amely támogatja az alternatív foglalkoztatást, például a fűtési szolgáltatások és a lebegő tengeri szélenergia területén. A bizottság hangsúlyozta, hogy Port Talbot tapasztalatait most fel kell használni „a jövőbeli erőfeszítések irányítására más stratégiai és helyileg jelentős, emisszióintenzív iparágak dekarbonizálásában”, például Pembroke olajfinomítóira.
Shaun Spencer, a volt acélmunkás, aki most villamosmérnököket képző cégnél dolgozik, teljes mértékben egyetértett a bizottság megjegyzéseivel. Figyelmeztetett, hogy a „keserűség és neheztelés” érzése nagyon erős a volt kollégái körében. Hozzátette, hogy a megközelítés káros volt „mindenki nettó nulla céljával” és a brit és walesi kormányok intézkedéseivel kapcsolatos támogatásra, „különösen ezen a területen”. Emma Pinchbeck, a CCC vezérigazgatója a BBC híradójának nyilatkozva elmondta, hogy ami Port Talbotban történt, az „előre látható és megelőzhető” volt, és „nem a legjobb példa” arra, hogy milyen legyen egy zöld átmenet.
Wales, akárcsak az Egyesült Királyság, jogilag kötelező nettó nulla célt tűzött ki, ami azt jelenti, hogy 2050-re már nem szabad hozzájárulnia a légkörbe kerülő üvegházhatású gázok összegéhez. A CCC független tanácsokat ad arról, hogy mennyi kibocsátás engedhető meg ötéves időszakokban, amelyeket „szénköltségvetéseknek” neveznek, és arról, hogy mindegyik Egyesült Királyság nemzet hogyan érheti el ezt. Minden szénköltségvetés egy lépés a nettó nulla felé, a legfrissebb ajánlás az 2031-2035 közötti időszakra vonatkozik. A jelentés a 73%-os csökkentést javasol az éves átlagos kibocsátásban ebben az időszakban a 1990-es évekhez képest. A kibocsátás eddig 37%-kal csökkent, és az ország teljesítette az első szénköltségvetését 2016-2020 között, főleg az áramtermelés megváltoztatásával – például az Aberthaw-i utolsó működő szén-energiaerőmű bezárásával.
A jövőbeli csökkentések nagymértékben fognak függeni attól, hogy mindannyian milyen döntéseket hozunk az életmódunkkal kapcsolatban. A CCC 16 „prioritás” ajánlást tett azonnali cselekvésre. Ezek közé tartozik az emberek támogatása abban, hogy jobban szigeteljék otthonaikat és alacsony szén-dioxid-kibocsátású fűtési rendszereket telepítsenek, elektromos járműveket vezessenek, vagy a tömegközlekedést válasszák. 2033-ra – mindössze nyolc év múlva – a walesi utakon közlekedő autók és furgonok egyharmadának elektromosnak kell lennie, állította a bizottság, és az existing homes közel egynegyedének hőszivattyúra vagy hasonló technológiára lesz szüksége.
A bizottság azt is megjegyezte, hogy a walesi kormánynak támogatnia kell a gazdálkodókat és a vidéki közösségeket abban, hogy „diverzifikálják jövedelmüket” a szarvasmarha-tenyésztésről a faültetésre és a tőzegfőzés helyreállítására. 2022-ben a mezőgazdaság volt a harmadik legnagyobb kibocsátó ágazat Walesben, a kibocsátás 16%-át képviselve. A jelentés előrejelzése szerint a szarvasmarha- és juhállományok száma 19%-kal csökken 2033-ra a mezőgazdasági politika változásai, valamint az országos szinten csökkent hús- és tejfogyasztás miatt. A bizottság előrejelzése szerint a faállomány aránya Walesben 15%-ról 17%-ra emelkedik 2033-ra, és 2050-re 26%-ra nő.
A mezőgazdasági szakszervezet
Ezeket is érdemes megnézni
Xi igazi kihívása nem Trump kereskedelmi háborúja
Xanax eladó: mit érdemes tudni a vásárlásról?
