Első futásra szerelem – beszámoló a 9. HRI Vitalion Tusnád Maratonról

Első futásra szerelem – beszámoló a 9. HRI Vitalion Tusnád Maratonról

Azt gondolom, kétféle ember létezik. Van, aki visszavágyik Erdélybe, és van, aki még nem volt.

Én egyértelműen az első csoportba tartozom, 12 éve járok vissza, de nem tudom megunni.

Amikor szembejött velem a facebook-on egy futóverseny, ami Tusnádfürdőről indulva 23 km és 900 m szintemelkedés megtétele után a Szent Anna tónál ér véget, nem volt kérdéses, hogy nevezni kell (a páromat).

Autóval nagyjából 8 óra alatt lehet eljutni Budapestről Tusnádfürdőbe, de naponta két közvetlen vonat is indul a Keletiből. (Hargita és Corona nemzetközi IC).

Az egyéni teljesítés mellett lehetőség van 2-3 fős váltóban is nevezni. Résztávok: 7,2 – 7,7 – 8,1 km, a nevezési díjak pedig nagyon kedvezőek, az egyéni nevezés 10-21 EUR, a váltó 15-42 EUR/csapat volt, idősávtól függően. A futáson kívül részt lehet venni 8 és 16 km-es túrán is.

 

A verseny előtt egy nappal, pénteken érkeztünk a helyszínre, elfoglaltuk szállásunkat a Szent Kristóf Panzióban, ami egyben a versenyközpont is volt.

A panzió melletti sátorban pár perc alatt átvettük a rajtcsomagot, majd a Gyermelyi tészta party gondoskodott a szénhidrát feltöltésről is. (isteni volt a sajtos-tejfölös tészta!)

 

Szombat reggel a rajt előtt a kísérőket és a váltók tagjait ingyen-buszokkal szállították a szervezők a Szent Anna tóhoz, illetve a váltópontokhoz. (ilyennel én még nem találkoztam más versenyen.) A célba érkező versenyzőkre várva van idő körbesétálni a tavat (1700 m), vagy élvezni a napsütést a gyönyörű környezetben, hallgatni a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekart, megkóstolni az erdélyi finomságokat.

A célban már 10 órakor fantasztikus volt a hangulat, és a versenyzők még csak ekkor rajtoltak.

A 23 km-es távon öt frissítőpont biztosította a futók ellátását, (5,5-10,5-14,8-18,5-és 23 km-nél), az asztalok roskadoztak, a választék bőséges volt: víz, izotóniás ital, üdítő, alma, banán, keksz, perec, szőlőcukor, csoki, magvak.

A hangulatot az is fokozta, hogy több helyen zenészek szórakoztatták a versenyzőket az útvonalon.

Az első 5,5 km-es szakaszon Sepsibükszádig a forgalomtól elzárt úton haladt a verseny, majd átfutva a falun, a futók rátértek a Szent Anna tóhoz vezető műútra. És itt kezdődött a csoda. A táj szépsége, a megszámlálhatatlan-féle zöldben tündöklő erdő, a kilátás hegyre-völgyre, a madárcsicsergés mind-mind magával ragadó, és ez sokat segít az egyébként nehéz verseny teljesítésén.

A verseny szlogenje szerint “A medve nem játék, a szaladás viszont az“.
Ez a verseny azonban nem könnyű. Folyamatosan emelkedik az útvonal 20 km-en keresztül, az utolsó kb 3 km-en pedig lejt, nem is keveset. Még itthon végignéztük az útvonalat , és a videó alapján nem hittük el a 900 m szintemelkedést.
De valós adat, szóval nem árt némi szintes edzés, mielőtt rajthoz állsz.

Féltettem is Zsoltit, egyrészt nem tudtam, mennyire volt elég a 3 hét az UB utáni regenerációra, másrészt 99%-ban síkon edz. A buszon ülve, megtapasztalva az útvonalat, sokszor eszembe is jutott, hogy biztosan emlegetni fog futás közben.

De nem így lett. A nehézségek eltörpültek az élmények mellett, olyannyira, hogy túrázva akart visszamenni Tusnádfürdőbe.

Számomra döbbenetes eredmények születtek. A közel 600 induló közül (140 futó Magyarországról érkezett) az első férfi 1:29:39-es , az első nő 1:47:34-es idővel ért be a célba.

Ahogy egyre több versenyző ért a Szent Anna tó partjára, a hangulat is egyre jobban fokozódott, igazi piknik alakult ki.

Mindenkit a speaker lelkesedése, a közönség tapsa fogadott, miközben gyerekek akasztották a futók nyakába az érmet.
A Szent Anna tó partján egy tál krumplis tokánnyal és egy üveg Csíki Sörrel várták a szervezők a célba érkezőket. A verseny után a futókat és a kísérőket buszok szállították vissza Tusnádfürdőbe.

Azt gondolom, a legjobb döntést hoztuk azzal, hogy részt vettünk a 9. HRI Vitalion Tusnád Maratonon.

Péntektől vasárnap délutánig voltunk Tusnádfürdő vendégei, de több évre elegendő élménnyel tértünk haza. A verseny kiemelkedően jól szervezett, útvonal-ellátás-szórakoztatás terén egyértelműen minden a futók és kísérőik körül forog.

Tusnádfürdőn és környékén nagyon sok látnivaló van, érdemes legalább egy hosszú hétvégében gondolkodni a családdal együtt. Volt időnk túrázni a Sólyomkőre, megnéztük az Apor Bástyát.

Érdemes egy sétát tenni a Mohos tőzeglápon, illetve a Tusnádfürdőtől 35 km-re található Csíksomlyó is kihagyhatatlan.

Nézzétek végig a képeket itt és itt, és egy szemernyi kétségem sem lesz, hogy találkozunk jövőre a jubileumi, 10. Tusnád Maratonon, 2018 június 2.-án!

Figyeljétek a verseny honlapját, a nevezés 2017 novemberében indul!

Ezzel a képpel búcsúzom a versenytől, köszönöm a szervezők munkáját, és a fantasztikus képeket Zákány Gergőnek.

Találkozunk 2018-ban is, mi biztosan ott leszünk!