Miért nem használok már teljesítménydiagnosztikát?

Először is tisztázzuk, a teljesítménydiagnosztikán a laborkörülmények között mért, majd vizsgált laktát és/vagy légzésfunkció vizsgálatokat értem (RQ). Teljesítményt monitorozni és az adatokat hasznosítani nem csak laborban lehet, sok más lehetőségünk is van.

Tisztázzuk a másik fontos dolgot. A laborvizsgálatok jók és hasznosak! Én magam több mint húsz éve használom a laktátmérések eredményeit, mi több én magam is több mint 10 éven keresztül sok száz mérést végeztem kerékpárosoknál és futóknál annak érdekében, hogy az egyén számára meghatározzam az optimális edzés és versenyintenzitást.

Mégis úgy alakult, hogy eltávolodtam ezektől a steril laborkörülményektől az utóbbi időben és már csak ritkán használom a laktátmérőm. Igen, pont mostanság, mikor itthon egyre többet olvasni a témában, miszerint egy magára valamit is adó állóképességi sportolónak érdemes méretni és ezzel tisztázni a zónáit. Ezzel tökéletesen egyetértek, bár a távolodásom egyik fő oka az, hogy a laborban meghatározott zónák, sajnos nem is olyan kis számban, nem egyeznek meg a versenypályán mért értékekkel. A kapillárisból nyert vér laktátszintje, amit a készülék vizsgál és az ebből fakadó küszöbértékek, nem csak az edzettség és egyéni genetikus okok miatt más-más az egyéneknél. Pihentség, tápláltság, hőmérséklet, stresszorok, sportforma és még legalább ennyi tényező napi szinten befolyásolja kisebb-nagyobb mértékben a személy pillanatnyi küszöbértékeit. E mellett ezek nem is szó szerinti küszöbök, hanem finomabb átmenetek, ezért is van az, hogy küszöbértékeknek (mint AT, LT) a diagnosztika értékelő lapján jó esetben nem egy konkrét sebességet, pulzust olvashatunk, inkább tól-ig tartományt szeretek megadni.

E mellett a laborkörülmények elég távol állnak a valós versenykörülményektől. Kipchoge (maraton futó Olimpiai bajnok, nemrég Berlinben nyert) pl életében kétszer állt futószalagon, a kedves olvasó lehet egyszer sem. A kenyai is úgy mozgott rajta, mint az elhíresült majom a köszörűkövön, a normál futásánál nem jellemző plusz izommunkát és stresszt generálva. Egy ilyen stresszes mérés nem tud igazán releváns lenni, hisz a laktát-termelődést, lebontást befolyásolva lesz a plusz és zavart mozgástól.

Hozzáteszem, egy teljesítménydiagnosztikai teszt elit élvonalbeli atlétáknál, akiknek komoly hátterük van, atlétikai pályán, vagy más kinti, versenyspecifikus környezetben is megoldható, hisz manapság nem csak a laktátmérők, de a légzésfunkció vizsgálati eszközök között is van, amelyik mobil. (igaz úgy tudom, ebből egy sincs itthon)
Ezen túlmenően, egy labordiagnosztikánál az aktív rész uszkve fél órás küszöbmeghatározásnál, a Vo2Maxnál mérés ennél még rövidebb. Tegye fel a kezét, akinél a fő versenyszáma ilyen rövid. Na tessék. Naivan azt gondoljuk, hogy a szervezetben pont úgy alakulnak az aerob küszöbnél az értékeink a mérés mondjuk 8. percében, mint ahogy 100Km-es bajnokságnál fog a hetedik órában? Hát, nem pontosan, messze nem pontosan úgy. A fáradtság nem csak a laktát szintjén hat. A fáradásnak sok más összetevője van az energetikaitól kezdve, a pszichésig. Ezeket a fél órás tejsavküszöb mérés nem tudja diagnosztizálni, csak igen viszonylagosan.
Ezeken felül, a labordiagnosztika célja alapvetően a pillanatnyi állapot és a zónák, küszöbök meghatározása. Miért? Hogy az edzések és a versenyek a megfelelő terhelésintenzitáson, a lehető legeredményesebben történjenek. No én fordítottam rajta egy picit. Ne teoretikusan tejsavból, oxigén/széndioxid arányból határozzuk meg képleteket és töréspontokat alkalmazva mi a megfelelő a versenyzőnek. Vizsgáljuk a versenyzőt természetes környezetében, természetes versenyhelyzetben és a kapott adatokból ne zónákat keresgéljünk (bár ezek is meghatározhatók), inkább alkalmazzuk a leszűrt tanulságokat a versenyző további edzésterheléshez és versenyzéséhez. Milyen adatok ezek? Amiket ő is tisztán érteni fog. Pulzus, sebesség és mostanság watt.

Így hát nagyjából ezen szakmai okok miatt, illetve azért is, mert így költséghatékonyabb, nem invazív a mérés és még logisztikailag sem kimerítő a dolog ( hisz élnek atléták tőlem több száz Km-re, vagy akár más kontinensen is). Így a manapság már mindenki számára elérhető sportórák pulzus, sebesség és watt adataira támaszkodok. Ezen kütyükkel folyamatosan nyomon lehet követni az edzések minőségét és ami talán még fontosabb, a versenyekről származó mérésadatokból minden gyönyörűen, egyén és terhelés-specifikusan látszik a görbékből. Persze laktátértékeket nem látok és respirációs quotienst sem, de itt nem is ez a cél, hisz ez csak az eszköz volt. A cél, hogy tudjam melyik atlétámnak mely jellemzői fejlesztendők és ezek hol húzódnak sebességben, pulzusban, Wattban.

Így történt meg az is, hogy Nagy Kati tanítványom, aki az USA-ban élő többszörös Spartathlon győztes és 24 órás világbajnok, egyszer sem mértem föl. Maráz Zsuzsit, (aki pár napja lett a Spartathlonon második az eddigi legjobb magyar női idővel) sem mértem egyszer sem, mert az edzés és verseny görbéik mindenre választ adtak, amire nekem edzőnek szükségem volt és van.

Véletlenül sem akarom a fenti sorokkal eltántorítani a futókat a laborok látogatásától, hisz végre megjelent egy kis érdemi tudomány a magyar atlétikában. Ez örömteli, hiánypótló és hasznos! Egyedül annyit szeretnék az egésszel átláthatóbbá tenni, hogy nem csak a labor az egyetlen út. A hozzáértés egy edzőnél megnyilvánulhat sok útvonalon. A régiek a stopperben és szemükben hittek. Aki már kinevelt kétszáz atlétát az utóbbi húsz évben, tudhatja ki, mikor, mennyire hajtja magát. A tartásból, mozgásból, légcseréből, arckifejezésből, és a részidőkből tapasztalattal ez egész jól levehető. Ezt én kicsit felületesnek tartom és csak ott működik, ahol az edző végig szemmel tudja kísérni az atlétát az edzésen. Ergo ez az atlétikai pálya, ahol ugye hobbi hosszútávfutók és ultrafutók elég ritkán fordulnak elő, hisz felkészülésük nem igényel különösebb pályaatlétikát, rendben megoldható e nélkül is. Én pedig, aki szereti az órák görbéit mustrálni és elemezni, szeretek picit mélyebbre nyúlni a tudományban, én is találtam egy jól működő utat. Persze nem én találtam fel ezt a spanyol viaszt. 😉 Sok kolléga tapasztalt már ehhez eleget a nagyvilágban és vélekedik hasonlóan. Tudom, sok futónak (még) nincs edzője. Nekik egy laborvizsgálat utáni hozzáértő elemzés sokat ad, a továbblépéshez, e nélkül el ne hagyd a labort! Viszont ugyanígy, hasonlóan, ahogy én is teszem, egy picit a témában utána olvasó sportoló is sokat hozzátehet az önmagáról ismert tudásához, ha megismeri mit érdemes figyelni a görbékben, és a számok trendjeiben, amiket az edzéseiről, versenyeiről feltölt és a grafikonokon megjelenít. Ha már van egy príma órád, amit drága pénzért vettél, használd is ki, művelődj, hisz ez is a magunkkal foglalkozás és az eredményességhez vezető út része. Az eddigi laktát mellett egyre több mindent tudunk mérni, ezért a káosz egyre nagyobb. Oszcilláció, R-R, EPOC, FTP, TSS, és a többi. Azért ne vesszünk el a nagy sűrűben. Leginkább azért, mert ha huszonötször annyi dolgot tudnánk mérni az emberi szervezet működéséből, mint most, még akkor sem lenne ez ahhoz elég, hogy az adatok alapján pontosan lássuk az összképet és biztosan mondhassa egy edző (vagy egy számítógép-program), hogy a következő nap mi a legoptimálisabb edzés feladat. Itt jön be az az emberi tényező, az edzői X-faktor, amit úgy hívunk edzői tapasztalat, rálátás, hozzáértés, filozófia , művészet és intuíció. Az edzői szakmának ezen utóbbi jellemzői jelentik a lényegét, az eredményeket ezek hozták, amióta ez a szakma létezik. A technofil hajlamainkat kielégítő teljesítmény-diagnosztika, a mérés és elemzésképes kütyük, csak támaszai és segítő irányzékai a szakmánknak. Nem valószínű, hogy valaha is átvennék az irányító szerepet. Ellenben edzőként legyinteni korunk vívmányaira, a technika fejlődése okán megjelent elérhető eszközökre, óriási szakmai hiba és felelőtlenség, hisz ezzel előnybe hozzuk sportolóink ellenfeleit. Az érdeklődés, tanulás, kísérletezés, minden edző alapvető igénye kell(ene) legyen még akkor is, ha már sok éve kialakultak szakmai vezérelvei.

 

Következzék néhány, a témát érintő, laikusok számára is remélem érthető értekezés a kollégáktól (angol):

http://www.flotrack.org/article/52122-eliud-kipchoge-hates-the-treadmill-as-much-as-you-do

https://philmaffetone.com/lactate-testing/

http://www.scienceofrunning.com/2012/06/physiological-model-of-training-why-i.html

http://helpingthebesttogetbetter.com/?p=579

http://supersportsystems.com/rethinking-lactate-training/

https://joelfilliol.com/blog/2015/1/3/on-training-and-performance

2018-01-10T19:48:58+00:00